Események

Johann Sebastian Bach olyan életművet hagyott hátra, amely zenei sokféleségében, kompozíciós kvalitásban, az esztétikai kifejezés területén és a teológiai igazságok megfogalmazásának erejét illetően példa nélkül álló.
Zenéjének lényegét a legpontosabban Pilinszky János fogalmazta meg: „Valójában nem Bach teremtőereje rendít meg, hanem az az erő, amely a Teremtővel való mély szövetségéből árad.”
Bach zenéje az embert egzisztenciájában szólítja meg, abban, ami gyermek, és romlatlan marad mindenkiben mindig és minden körülmények között. E megszólításra felébred az ember eredeti lénye, szomjúsága a legvégső, legigazabb dolgok iránt, és vágyakozása a középponti rend felé irányul, amely a világgal és a létezéssel együtt minden helyen és időben azonos. Ezért a tökéletességre való törekvés nem álom, hanem élet! Az Isten teljességének mértéke.
A Budapesti Bach-hetek művészeti vezetőjeként kívánom, hogy Bach zenéje mindannyiunkat az isteni szeretet fényébe emeljen.

Kamp Salamon

/országos egyházzenei igazgató/